"Itt vagyok, az Elhagyatottság Harmincadik
Szélességi, a Szégyen
Századik Hosszúsági
S a fogatösszeszorító Dac
Végső Magassági Fokán, valahol messze vidéken
És kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni előbbre." K.F.

Ülök, nézek magam elé, és gondolkodom. Ismerős, nem ?
Éppen a jövőm építem, jelenleg inkább rombolom. A gondolataim össze-vissza járkálnak, már felépítettem az egész várost az emlékképeimből, és elutaztam már néhány másik országba is.
MIT TEGYEK ?! Az idő csak pereg ki az ujjaim közül, és én pazarolom arra, hogy vég nélküli és értelmetlen dolgokra fecsérlem, ahelyett hogy olyat tennék, ami előremozdít abból a lelki kátyúból, ahová értem. Talán csak én vagyok túl nagyravágyó, aki nem akar a mekiben krumplit sütni egész életében, hanem úgy élni, amire érdemes visszatekinteni... Túl nagy szavak ezek hozzám. Sikertörténeteket ritkán lát az ember, viszont egyre több a csődbe ment élet. Nem tudom körülírni azt az érzést, ami elfogott.Talán azért, mert érzések. A színeket sem tudod elmagyarázni. De ez most egy olyan sötét szürke, ahol nem az utam végét nem látom, hanem azt sem, hogy a következő lépésem során egy autóba ütközöm, egy falnak megyek, vagy épp egy szakadékba esem. És olyan szürke, ahol senki mást nem látok a közelemben. 

Barátok. Azok, akik egymástól különböznek, és tőled is, mégis ugyanolyanok vagytok. Lehetetlen, mi ? Az a különös kapcsolat, ami olyan erőssé alakulhat egy idegen emberrel, mint a családdal. Együtt csináltok hülyeségeket, és megmondja a véleményét akkor is, ha nem tetszik neked.  Az igaz barátság, ami kincs. Ez is olyasmi, amit akkor értékel az ember, amikor már túl késő. Néha külön utakon, csendben elválva,  Néhol sértődve, hibásan, és olyan is van, mikor fáj, ha pont az szúr hátba, akit közel engedtél magadhoz. Pont ezért bizalmatlanok az emberek, és pont ezért születik annyi rosszindulat. Miért kell ennek így történnie ? Mindig más a válasz. Vagy talán nincs is.

"Csak egy romantikus tahó, egy pali a sok közül,
egy saját kis sztorival a világ elől menekül...." K.F.F.

Kezdhetném így is a bejegyzést,  hiszen számomra teljesen korrekt, és igaz sorokat jelent, ami azt jelenti, nem vagyunk egyedül azok, akik látják mi az az értékrend, ami nem torzult el teljesen. "Kiakasztó vágod ?!", hogy a hétvégi részegség nélkül nehezebben képzelik el a hetük az emberek, a fiúk nyomulnak, ellenfelet, néhol ellenséget látnak a konkurens férfiben, abban, akivel jó barátokként söröztek legutóbb, a lányok pedig... "csinosak". Minden egyes rövid szoknya ambivalens érzéseket vált ki, hiszen gyönyörű, kívánatos, viszont undorít a tartás és nőiesség hiánya, a nyálcsorgatás a pia és a pasik után, enyhén szólva illúzióromboló. Üdvözöllek egy szórakozóhely mélyén, ahol az állati ösztönök és az emberi érzelmek csatája folyik, sajnos az előbbi áll nyerésre... néhol arcátlanul bunkó tettekkel, mind férfi, mind női oldalról, rossz húzásokkal, titkok, megcsalások (a kutyád hűségesebb hozzád mint a barátnőd.. ?! ) , és a töménytelen mennyiségű szesz, ami felszínre hozza ezt, ami már eleve bennünk lakozik ....

Tényleg a nők és az önmegvalósítás lenne a kulcs a boldogsághoz ? Ez az egész világ mozgatórugója ? Státuszszimbólum egy-egy gyönyörű nő egy átlagos, vagy még annál is rosszabb férfi jobbján. Hiszen egy lány kegyeit megkapni:érdem. Miért számít többnek egy hölgy akármi másnál ? A hozzá fűzött, akár csak remélendő kapcsolat annyi boldogsághormont zúdít ránk, hogy ez akármit megér ?! Biztosan. Hiszen ezért léteznek még edzőtermek a világon, hogy megfeleljünk az ő elvárásaiknak, ezért léteznek divatmárkák, és ha nem a sebesség mámora miatt, akkor ezért is veszünk sportautót, ezért hajtunk a minél jobban fizető munkalehetőségek után.  Ezzel többnek érezzük magunk, talán épp elégnek ahhoz, hogy megfeleljünk a kiszemeltnek ? Talán igen. A szomorú az, hogy mára egyre több, akinek ez kell. A legtöbb lány tudja, hogy mennyit ér, és azt, hogy hogyan kell viselkednie, hogyan maradjon meg a tartása, és hogy maradjon magasabb színvonalon. Egyre többször visszaüt, az ilyenek után már csak nagyképű lesz az illető, de a vonzerő ? Nálam elmúlik. Bennem is kavarog a tesztoszteron, és ha ez nyálasnak hangzik, akkor is igaz, hogy ha a személyisége annyira visszataszít, alaptalanul fenn hordja az orrát, nálam elmúlik a kémia. Hisz egy nő akkor nagy betűs NŐ, ha -ugyan van benne nőies tartás-, nem rí le róla, hogy beképzelt, és tudja milyen ő valójában. Azok az egyszerű lányok, akik vállvonogatva állnak a "szépnek találod magad?" kérdés fölött, miközben valójában tudják, milyen kincset érnek, azokat szabad igazi Hölgynek hívni. Hiszen tudjuk...  Valakivel jó lenne lefeküdni, de valaki mellett felkelni is ... :) 

Létezik valójában jó és rossz ? Akármelyik ismerősömre gondolok, jó és rosszat kapok ömlesztve, olyan emberektől, akikről szintén jót és rosszat is hallok .... Ki lehet jelenteni egy emberről, hogy ő rossz, gonosz, és értéktelen ? Több száz ismerőse lehet, aki megveti, és elítéli, de csak egy van, aki tudja, hogy mit rejt a mellkasában, hisz lát benne fantáziát, vagy talán ismeri a múltjának egy darabját, egy olyan képfoszlányt, ahol ő menti meg a királylányt, nem pedig ő tesz keresztbe egy másik hősnek .... Ugyanez persze fordítva is igaz, gondoljunk csak arra a hidegvérű, jól öltözött sorozatgyilkosra, akitől minden nő olvad, és minden férfi félszegen tekint rá, anélkül, hogy látták más vérét a kezéhez tapadnia.  Az egész világ nem tényeken alapszik, csak véleményeken, amiket dogmásított egy nagy közösség, amibe talán az egész világ beletartozik ?! Ha csak egy ember, egy lány/fiú lesz, akinek tetszik a blog, már megéri órákon át a plafonon kutatni a sorokat, Megéri megosztani ezeket, hiszen adok valamit számotokra, Ami ebben a folyamatosan változó világban talán érték. Persze kinek mennyi ... :)

Ha Joker (a batman filmekből) csak bosszút akar állni azért, mert a főhős elvette az életét azzal, hogy Ő tette ilyenné, amilyen... akkor nevezhetjük-e jogosnak a bosszút ? Tehát a gonosz csak egy elkeseredett hős lesz, a sorsából való kiút nélkül ?! 

 

Azzal, hogy most megszólítalak, és továbbra is olvasol, érzelmeket váltok ki belőled, alkotsz egy véleményt rólam. A célom pedig az, hogy ezek az érzelmek mosolyt csaljanak az arcodra, elgondolkodj arról, amiről épp én is. Ha azon gondolkodsz, amin én, és az eszmefuttatásunk nagyon hasonló, vagy épp teljesen különböző, akkor elindítok benned valamit. Én inkább így szeretnék valaki maradni, nem attól, hogy mennyi grammot vagyok képes magamba tömni. Persze, tudom, valószínűleg egy magába fordult, csúnya srácnak gondolsz, akinek nincs jobb szórakozása, minthogy blogot írjon. Az igazság az, hogy tele vagyok programokkal, barátokkal, és ez eredményezi azt, hogy újabb és újabb különös, vagy épp különleges emberrel, vagy akár élethelyzettel ismerkedem meg. Nem olyan túl érdekes, mint egy igazi sztár életében, nincsenek luxusprostik, öltönyös vacsorák a milliomosokkal, de számomra egy egyszerű pillanat is képes olyan hullámot elindítani, ami talán egyszer már valaki életét változtatta meg. 
GÁZ, hogy gondolkodom ? 

 Tehát elkezdtem. Bemutatkozás, Körmondatok nélkül, de itt vagyok. Néhányat tök hülyének nézhetnek, hogy vagyok képes a saját életemről írni, ha nem teszek bele semmi konkrétumot. Vagy egyáltalán kit érdekel, hiszen az egész világ olyan, amilyennek te látod, hiszen máshonnan nézed, mint én. Valamilyen szinten persze, hiszen más emlékeid vannak, más környezetben élsz. De valamilyen szinten mégis ugyanazon sorsra vagyunk ítélve, ugyanott élünk. Nézd csak! Érted a soraim is. Téged is hajt a pénz, a szerelem, az élvezetek hajszolása, téged is érint a svájci frank. Valamilyen szinten biztos.